Citymed orvosi portál

A bájtot mint adatmennyiséget vagy tárolókapacitást mérõ egységet elõször 1956-ban fogalmazták meg. Werner Buchholz alkalmazta elõször, az IBM Stretch számítógép korai tervezési szakaszában; akkor „1 és 6 bit közötti méretû adategység” értelmében határozta meg (az akkori be- és kimeneti eszközök tipikusan 6 bites darabokban küldték/fogadták az adatot). A 8 bites bájtra az év végén tértek át; ez a méret késõbb átszivárgott a cég – valamivel közismertebb – System/360 számítógépébe is.

A bájt egyébként úgy határozható meg a legáltalánosabban, hogy bitek egybefüggõ, rögzített hosszúságú sorozata. Messzemenõen a legelterjedtebb a 8 bites, de bõven lehet találkozni 6, 7 vagy éppen 9 bit hosszú bájtokkal is. Ez utóbbit például a PDP-10 36 bites architektúrája használja.

Mint adattípus, találkozhatunk vele többek között a Pascal vagy a C programozási nyelvben. Az utóbbiban a byte szinonim szó az „unsigned char” (elõjel nélküli karakter) típussal, mely olyan egész adattípus, ami képes legalább 256 különbözõ értéket felvenni.

A Pascalban pontosan 256 (28) értéket képes felvenni a byte.

A byte egy digitális szó részeként is meghatározott, ez a definíció a méretén legtöbbször nem változtat.

A bithez hasonlóan a bájt is kaphat SI-prefixumokat. Elterjedten 1 MB (megabájt) az 1 048 576 B, tehát 22·10 = 220, nem pedig 106 bájt.

Az IEC kiegészítése itt is érvényes, bár nem terjedt még el teljeskörûen: 1 048 576 B 1 MiB (mebibájt) kellene legyen, míg 1 000 000 valóban egy megabájt.

(Forrás: Wikipédia)