Citymed orvosi portál

A vizitdíj premierjén általában kígyózó sorok alakultak ki a kórházakban, rendelõintézetekben. A betegek hol idegesen, hol rezignáltan vették tudomásul az új rendszert. A dolgozók még csak tanulják a rendszert, és amikor nem a hajukat tépik, igen készségesek.

"Megõrülök, még egy perc, és az összes hajamat kitépem" – mondja a vizitdíj-automata elõtt álldogáló munkatárs, egy II. kerületi rendelõintézetben. A masinát amúgy négy fehérköpenyes is körülveszi, egyikük a pénzváltóba rohangál oda-vissza, ketten azon tanakodnak, mit csináljanak egy idõs hölggyel, aki beutalóköteles helyre érkezett, de beutalót nem hozott.

"Asszonyom, sajnálom, de ez 600 forint lesz" – mondja egyikük. A néni viszont váltig állítja, hogy a vizitdíj 300 forintba kerül, és tízperces magyarázat után sem hiszi el, hogy beutaló nélkül mások a szabályok.

"Ma lefutottam a maratont"

Erre a harmadik dolgozó felrohan egy tájékoztatóért, közben kiderül: a hölgynél egy darab ötszázas van. Legtöbben amúgy ezressel szeretnének fizetni, a legegyszerûbb automata viszont csak fémpénzt fogad el, és nem is tud visszaadni. "Isten bizony, én ma lefutottam egy maratont" – mondja a pénzváltó és az automata között változatlanul cikázó asszony.

Ennél jóval kaotikusabb állapotok uralkodnak a fõvárosi Szent János kórházban, ahol bár egyetlen automata sincsen, több helyen is be lehet fizetni a pénzt. Igaz, a fõportán csak délelõtt 11-ig, és ez többeknek is problémát okoz, a sérelmeiket pedig egymáson és az ott dolgozókon töltik ki.

Elsõ nap: sok a kérdés (Fotók: Járdány Bence)

Az alsó bejáratnál hosszú, kígyózó sor van, sokan idegesek, "le fogom késni a rendelési idõt, nem mehetnék elõre?" – próbálkozik egy nõ, egyesek engednék, mások szigorúak: "mindenki várja ki a sorát, én is húsz perce állok, mégsem tolakszom". A türelmesebbek arról beszélgetnek, mi értelme van ennek a rendszernek, majd megegyeznek abban, hogy semmi.

Közben egy másik nõ érkezik, fürdõköpenyben, az utolsó napját tölti a kórházban. "Jöttem fizetni" – mondja a pultnál, amivel újabb fennakadást okoz. Az egyik dolgozó szerint ugyanis nem kell fizetnie a már bentlévõknek, csak az újaknak, a pult mögött ülõ másik munkatárs szerint viszont kell. Telefonálnak, nem kell fizetnie.

Hétköznapi bosszúságok

Egy férfi érkezik vissza, szeretné visszakapni a pénzét, mert az orvosa nincsen bent. "A pénzt én csak akkor tudom visszaadni, ha az orvos aláírja" – mondja a kasszánál ülõ, egyre idegesebb nõ. "De nem érti, hogy épp azért jövök vissza, mert nincs bent az orvos?" – kérdezi a férfi. Végül újabb rejtélyre derül fény: a megváltott jegyet késõbb is fel lehet használni.

A felsõ bejáratnál egy férfi tartja a "vizitdíj befizetés" táblát, éppen akkor készülnek felfúrni, de hogy addig se tévedjen el senki, a munkás "ide tessenek jönni" felkiáltásokkal hívogatja a betegeket.

"Én csak meghalni jöttem, ebben az országban élni nem lehet" – mondja egy elég elkeseredett idõs nõ, aki ma már harmadszorra próbálja befizetni a vizitdíjat. "A lenti rész bezárt, mire megjöttem, aztán eltévedtem. Pedig csak gyógyszerért jöttem" – mondja, majd hosszú monológba kezd a családjáról, némileg követhetetlen átkapcsolás után a politikáról, és az "elmebeteg Molnár Gézáról" (minden bizonnyal Molnár Lajosra gondolhatott).

Mindezek után megállapíthatjuk: minden elismerésünk a folyamatosan mosolygó, türelmes dolgozóké.

Nincsenek milliók

A fõváros XI. kerületében lévõ Szent Imre kórházban nyugodtan zajlott le az elsõ vizitdíjas délelõtt. A kórház négy helyen állított fel vizitdíj-befizetõ helyet, kettõt a fekvõbeteg-ellátó részen, kettõt pedig a rendelõintézetben. A vizitdíj-információs plakátoknak, egészségügyireform-molinóknak, a mobiltelefonos vizitdíj-szolgáltatás reklámjainak sûrûsége pedig egy pártállami május elseje szintjét is megütötte.

A kórház jól felkészült a betegek fogadására és informálására: a bejáratoknál többen instruálják az érkezõket, és a plakátok mellett érintõképernyõs információs pult is segíti a tájékozatlanokat. Ezenkívül lehetõség van regisztrálni a mobiltelefonon intézhetõ vizitdíj-fizetésre is. Az egyik pénztárosnõ szerint még õk sem értenek mindent, ennek ellenére nincsenek komolyabb fennakadások. Mint mondta, "a média jól felkészítette" a betegeket.

A betegek, fõleg az idõsek ennél kevésbé voltak optimista hangulatban. Egy idõs hölgy szerint népirtás, ami itt folyik, más azt panaszolta, hogy a huszonnégy éve rendszeresen látogatott reumatológiai kezelésére kétszer is vizitdíjat kell fizetnie. Egyszer a háziorvosnál a beutalóért, egyszer pedig magán a szakrendelésen. Az érvkészletbõl hamar elõkerültek a félmilliós fizetésû "politikus urak" is, akiket "az Isten verjen meg, egyenként és zusammen".

A szervezettség felett érzett elégedettségben fel sem tûnt, hogy a kórházban nem látunk egy vizitdíj-automatát sem, pedig arról a Hírszerzõ is beszámolt: a héten hatalmas csinnadrattával mutatták be az intézményt mint "eminens" kórházat, ahol automatával is lehet vizitdíjat fizetni. Késõbb kiderült, hogy a sajtónak és a miniszternek tartott demonstráció után a kórház leszereltette a gépeket: nincsenek ugyanis millióik az automaták fenntartására.

Nem pénzhiány, csak demonstráció
A cikk megjelenése után tudtuk csak meg Dr. Imre Lászlótól, a Szent Imre kórház igazgatójától, hogy valójában más okból hiányzoznak a vizitdíj-automaták az intézménybõl.
A kórház vezetõje elmondta, hogy a sajtótájékoztatókon csak demonstrációs célokból voltak gépek, melyek nem a kórház tulajdonai. A kórház saját automatáit már megrendelte, ám azok majd csak késõbb állnak szolgálatba, mikor a fizetési rendszer bejáratódott.

Kiss Ádám, Dreissiger Ágnes
2007. február 15. 16:09