Citymed orvosi portál

az egészsegügy intézményrendszerének szûkítése a társadalombiztosítás kiadásainak jelentõs csökkentése érdekében,
a társadalombiztosítás bevételeinek növelése a biztosítottak jogainak csökkentésével és a kiadások átvállalásával.
Az intézményrendszer eddig nyilvánosságra került megváltoztatása lényegében csak néhány területet érintett és nem jelentette az egészségügyi ellátó rendszer teljességét és a társadalombiztosítás finanszírozásának áttekintését. Az igen gyors átalakítások nagyrészt csak a következõ területeket érintette:

a fekvõbeteg ellátás szûkítését a kórházi ágyszámok csökkentésével, ill. az aktív ágyak átcsoportosítását a gondozási ágyak javára,
a társadalombiztosítás gyógyszerkiadásainak jelentõs csökkentését a gyógyszertérítések nagymértékû visszaszorításával, a köz gyógyszerellátás megkurtításával, a gyógyszerfelírás olcsóbb gyógyszerekre történõ csökkentésével,
a biztosítottak anyagi hozzájárulásának fokozatos kialakítását(vizitdíj, kórházi ápolási díj)
Nem került sor azonban a különféle megtakarításoknak az intézményrendszeren belüli átcsoportosítására és emiatt az a látszat keletkezik, hogy ezek az egészségügy finanszírozásából kikerülnek és így az egész "reform" célj a a társadalombiztosítás kiadásainak csökkentése. Ez ellentmond az egészségügyi intézményrendszer átalakítás ának alapelvéveI, ami a fekvõbeteg ellátás csökkentése mellett növeli az alapellátás és a járó beteg ellátás feladatait és az ehhez szükséges anyagi forrásokat zömében a fekvõbeteg ellátás és a gyógyszerkiadások megtakarításaiból növeli.

Az átalakítás céljai - a költségcsökkentés kivételével- sincsenek meghatározva, holott egy igazi hosszú távú "egészségügyi reform" nem képzelhetõ el ezek nélkül. A kiindulásnak a a biztosítottak jelenlegi egészségségi állapotából kellene kiindulni és - idõben - meg kellene határozni, hogy a jelenlegi - morbiditási és mortalitási - mutatók a jövõben mi módon célszerû és lehetséges változtatni. A célok kitûzését kellene ezután a változások nagyságát és irányát meghatározni. Az eddigi - és az ismeret tervezett - intézkedések esetében nem látszik a népegészségügyi célok meghatározása és a jelenlegi - általában ~ negatív mutatók megváltoztatásának szándéka. Sõt az intézkedések hatásai - legalább rövid-, de még középtávon is - még ronthatják a lakosság egészségügyi állapotát és emiatt növelheti a halandósági mutatókat is. Ugyancsak figyelmen kívül látszik hagyni az intézkedések zöme a népesség összetételét. Nem célozza meg az igen alacsony születési arányszámok növelésére teendõ intézkedéseket és ezzel is növeli a népesség öregedésének amúgy is elkerülhetetlen kétszeres szintre növekedését. Mindez erõsen megváltoztatja a népesség korösszetételét és ez az egészségügyi intézményrendszer erõs átalakítását, igényeinek jelentõs növelését teszi szükségessé.

Mindez különösen egy olyan országban szükséges, ahol igen nagyok az egészségi mutatók társadalmi-területi különbségei és bármiféle általános javulás csak ezek csökkentésével érhetõ el. Ezért az intézkedéseknek nem szabadna várhatóan növelnie az elszakadó rétegek relatív és abszolút egészségi állapotát a különféle önfinanszírozások bevezetésével és a kórházi ágyak elérhetõségének csökkentésével.

Mindezek miatt szükséges lenne az intézkedések végrehajtásának ütemét kissé lassítani és a hátralévõ idõben háttérelemzéseket készíteni ezek megalapozására és a többi intézkedéssel való összhangjára. A javasolható vizsgálatok - példaszerûen - az alábbiakra térhetnének ki:

1. A morbiditási helyzet (alap ellátási, járóbeteg ellátási, kórházi megbetegedési mutatók) nem, kor és területi (régió, megye, kistérség, kórházi vonzáskörzet) és társadalmi rétegzõdés (aktivitás, társadalmi csoport, iskolai végzettség) szerinti adatai.
2. A mortalitás nem, kor szerinti standardizált mutatói területi és társadalmi-foglalkozási és iskolai végzettség szerinti részletezésben.
Teljes képet csak az egészségi állapot viszonylag nagy minta alapján történõ folyamatos megfigyelésével lehet kialakítani, ami nemcsak a kezdõ állapotot tükrözi az intézkedések megalapozott megtétele céljából, hanem az ismételt longitudinális vizsgálatok segítségével megalapozhatja a megtett intézkedések hatásainak nyomon követését és azok szükséges módosítását is.

Mindezekhez egy olyan intézményrendszert kell létrehozni az irányításon belül, vagy független szakértõk bevonásával, amely belátható közép-, de hosszútávon is, biztosítani tudja a megfelelõ tudományos alapokon nyugvó és a döntéshozókkal semleges elemzõ és kutatómunka elvégzését.

Budapest, 2007. január 17.

Dr. Klinger András