1. A felfedező a felfedezést direkt a médiának dobja be, nem szaklapoknak
Ezzel kikerül a "peer review", magyarul a kollegiális lektorálás folyamatát, és szaklapok helyett elsősorban a bulvármédiának vagy a parajelenségekkel foglalkozó underground magazinoknak dobja be eredményeit. A peer review röviden egyébként azt a folyamatot jelenti, amikor egy másik (vagy több) szakmabeli tudós értékeli a kollégájuk kutatási eredményét. Ha ők is helyesnek gondolják a következtetéseket és nem találnak hibát a kísérletekben, valamint a levezetésben, akkor leközlésre ajánlják a cikket.
2. A felfedező azt állítja, hogy komoly gazdasági erők próbálják megakadályozni a munkáját
Szinte az összes ingyen energia gépezet és örökmozgó feltalálója kit okol, na kit? Hát persze, hogy az olajlobbit. Az alternatív medicinát kifejlesztők kit hibáztatnak? A gyógyszerlobbit, és így tovább.
3. Az effektus a kimutathatóság határán van
Ez talán kicsit magyarázatra szorul, de eléggé könnyen érthetővé válhat. Például ha vizsgálni akarjuk egy alternatív medicina hatékonyságát, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy vajon jobban teljesít-e a puszta véletlennél. Vagyis ha azt találnánk, hogy azok közül, akik az alternatív medicinát kapják szignifikánsan többen gyógyulnának meg, a csak placebót kapó kontrollcsoport tagjaihoz képest, akkor ott bizonyítást nyerne, hogy az a gyógyszer hatásos. Ám sajnos a legtöbb alternatív gyógymódnál alig mutatható ki a véletlentől való eltérés.
4. A bizonyítékok anekdotákon alapulnak
Akár a fenti példát is lehetne említeni, hiszen a legtöbbször anekdotákból tudjuk meg, hogy néhány embernél bevált a kezelés, de nem tudjuk a teljes mintát. Tegyük fel, hogy a tökfőzelék 100%-ban eltünteti a rákot, ehhez naponta öt tányér tökfőzeléket kellene megennünk, állítja egy alternatív orvoslással foglalkozó ember. Kis idő elteltével szállingózni kezdenek a pozitív eredmények, amiket aztán közöl honlapján. Például: "egy év alatt 200 beteget gyógyítottam ki a rákból ezzel a kezeléssel". Nagyon szép teljesítmény, csakhogy nem mindegy, hogy ez a 200 gyógyulás 200 esetből áll elő, vagy 1000, 10 000, 100 000 esetből.
Emberi természetünknél fogva jobban szeretünk hinni az anekdotákban, mint a tényeknek, ez gondolkodásunk egyik csapdája is.
5. A felfedező azt állítja, hogy hinni kell benne, mert ez évszázados tudás
Ezt talán nem is kell magyarázni: minden "felfedező" valami nagyon ősire hivatkozik, amikor előadja elméletét. Gyakran hallani olyan kijelentéseket, hogy ennek a tudásnak már az ősi egyiptomiak/mezopotámiaiak/kínaiak/indiaiak is birtokában voltak.
6. A felfedező elszigetelten dolgozott
A magányos, nagy feltalálók kora lejárt. Ma már nem lehet ámulatba ejteni a tudományos közönséget két darab rúdmágnessel vagy egy prizmával. Manapság a tudósok főleg csapatban dolgoznak és az sem ritka, hogy több kutatócsoport dolgozik együtt.
7. A felfedezés eddig nem ismert természeti törvények létét feltételezi
Szinte mindig hallani, hogy "Ez a felfedezés most megrengeti a tudományt! Újraírhatjuk a tankönyveinket! stb. Aztán a fizikát meghazudtoló szerkezetekről mindig kiderül, hogy semmilyen fizikai törvényt nem szegnek meg, sőt nagyon is aszerint működnek.
+1: A nemzeti érzelmekre hatás
Én még kiegészíteném egy, véleményem szerint erősen európai vonással, a listát, ez a nemzeti érzelmekre hatás. Nagyon gyakran hallani itthon is, hogy azért kell hinni neki, mert magyar, és ha te is magyar vagy, akkor hiszel neki. Ez azonban sajnos nem így működik. Vagy, amikor olyat állítanak, hogy "Magyarországot 500 éve nem látott növekedési pályára állítja a szerkezet."
