Citymed orvosi portál

A húsvéti locsolás alapja a vízzel és termékenységgel összefüggõ, õsi szertartás, a keresztényiesített forma azonban a kezdetben vízbe merítéssel zajló keresztelésre vezethetõ vissza, és arra az eseményre is utal, amikor a Jézus sírját õrzõ katonák a Krisztus feltámadását örömmel hirdetõ asszonyokat vízzel locsolták le, hogy elhallgassanak.

A locsolás alapvetõen Kárpát-medencei szokás, de a magyarokon kívül a környezõ népek jelentõs része is ismeri, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is ünnepi hagyomány. A szokásról már XVIII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae címû, 1736-os munkájában írja le a locsolkodás rítusát, miszerint „úrfiak, alávaló, fõ és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erõsen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben”.Tájegységenként más és más szokások alakultak ki a lányok megöntözésére.

Szeged környékén a fiúk csoportosan hurcolták a lányokat a kúthoz, s egy vödör vízzel tisztították meg õket, megelõzendõ, hogy „a testüket kelések lepjék el”. Az Ipoly mentén elõre megtervezték az eseményt. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Húsvéthétfõ reggelén egy elõre megbeszélt helyen szalonnát sütöttek, és tojásrántottát készítettek, a tojáshéjakat pedig leszórták annak a lánynak az ablaka alá, akire haragudtak. Ezután indultak locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, akinek nem sikerült, szintén a kútból kapta a vizet.

Erdélyben egyes helyeken a ház ormára helyezett, feldíszített zöldág és nyitott ajtó jelezte, hogy várják a köszöntõ locsolókat. A hajnalozás szokása szerint a Nyárád menti székely legények húsvétvasárnap papírszalagokkal, tojásokkal díszített fenyõágat tûztek kedvesük kapujára. Ahol hétfõn ilyen fenyõágat találtak, ott a lányok sok locsolóra számíthattak.

De nem csak a férfiak kiváltsága volt a locsolás. Orbán Balázs 1869-ben írta le, hogy a székelyeknél húsvét keddjén a lányok locsoltak: „Székelyföldön egyáltalán, de fõként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemû fiatalságnál, húsvét másodnapján a legények öntözik a leányokat, harmadnapján a leányok a legényeket, de fenn van tartva mindkét részrõl a megváltás (…) ha pedig valamely leány a megváltásra szükséges piros tojással ellátva nincs, azt a kúthoz viszik, és jól megfürösztik.”

Még ötven évvel ezelõtt is elterjedt volt, hogy az ifjak vödörnyi vízzel öntötték nyakon vagy az itatóvályúba dobták az ünnepi alkalomból legszebb ruhájukba öltözött lányokat. Mára e szokás leginkább már a múlté, a fiúk ma többnyire szagos vízzel, kölnivel köszöntenek.

http://www.webdoki.hu/cikk.php?cid=76259&tfrom=hirlevel