Citymed orvosi portál

A magyar orvosok elvándorlása fenyegetõ méreteket öltött. Ez az egészségügyi rendszer teljes ellehetetlenüléséhez vezethet. Ma már egy közepes méretû megyére való orvos hiányzik a magyar egészségügyi rendszerbõl.

Tavaly több mint ezren kértek igazolást külföldi munkavállaláshoz, s számuk meghaladja az évente végzett orvosok létszámát. Az elvándorlást nem sikerült megállítani, a betegek viszont nem léphetnek le, nem mehetnek a távozó orvosok után.

A mértékadó egészségügyi véleménytalkotók szerint már senki nem érzi jól magát a magyar egészségügyben, sem a dolgozók, sem a betegek. Régóta áldatlan állapotok uralkodnak, de most került munkaközelbe egy olyan generáció, amely sokkal kevésbé köt kompromisszumot, és ha azt látja, hogy nem tudja a szükséges életfeltételeket kialakítani, sokkal hamarabb feláll és elmegy. Ugyanakkor azt is kell látni, hogy a példaképeik, a negyven-ötven éves, tapasztalt kollégák közül is egyre többen nyelvet tanulnak, és ha van kellõ bátorságuk õk is szintén csomagolnak.

Azt is látni kell, hogy egy eróziós folyamatról van szó, amely egyre erõsebb, és talán most érkezett el a fordulópont. Sok orvos számára fontos a hivatás, és hogy itthon maradjon, s ezért vállalja a sanyarú körülményeket is. Azonban tisztességtelen dolog a hivatástudatra apellálva elvárni, hogy az orvos embertelen körülmények között, megalázó fizetésért robotoljon. Ráadásul tény az is, hogy a döntéshozók nem feltétlenül szembesülnek a folyamatokkal, félinformációk alapján ítélik meg a teljes egészségügyi rendszert.

Sokak szerint az egészségügyben nem történt meg a rendszerváltozás. A tapasztaltabb orvosok azért vannak még itt, mert beáldozták az életüket. Sokan kiégtek, a betegek gyakran találkoznak fáradt, egyre frusztráltabb orvosokkal. Sokan beletörõdtek a helyzetükbe, aki tud, megpróbál valamilyen második lábon állni, félig-meddig kilógni a közfinanszírozott egészségügybõl, vagy pedig elmenekül.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy valójában mi tekinthetõ rendszerváltozásnak az egészségügyben, mert ez sok szempontból és sok féleképpen közelíthetõ meg. Minden okosan gondolkodó egészségügyi, egészségpolitikai szakember elismeri, hogy bár vannak területek, ahol lehet és kell javítani, mégis alapvetõen más rendszer mûködik most, mint régen, a pártállam idején. Ha viszont kiragadunk egy-egy érzékeny területet, például csak azt nézzük, hogy sikerült-e a hálapénz ellen tenni valamit, akkor elfogadható igazság, hogy nem történt érdemi változás. Sõt, a hálapénz rendszerére ráépült a beszállítói korrupció, kis utazgatás az orvosnak ide-oda, ajándékok, ez-az. A helyzet tehát bõvült olyan jelenségekkel, amelyek átláthatatlanná tették és erõsítették ezt a jövedelemszerzési módot, és ma már nem csak a hálapénz tartozik ide. Fontos hangsúlyozni azonban azt is, a kijelentés, hogy az ágazatban nem történt rendszerváltozás, nemcsak tényszerûen nem igaz, hanem veszélyes is. Teendõ viszont van bõven.

2012. június 15. 15:22, péntek 
Niczky Emõke, Magyar Hírlap)