Citymed orvosi portál

- Bár a sokszor emlegetett anyagiak nagymértékben meghatározók, jó, ha elöljáróban leszögezzük: nem csak a pénzrõl van szó. Persze azt sem mondhatjuk a mi helyzetünkben nagyvonalúan, hogy a pénz nem számít, mert nem lenne igaz - húzza alá.

- Ez természetes, hiszen olyan fiatalokról van szó, akik hosszú évekig tanulnak, gyakran távol az otthontól, drága albérletet fizetve, vállalva mindazt a többletkiadást, amelyet az otthon távolsága jelent számukra. Bár a "valamit valamiért" elvet nem váltja fel a "valamiért valamit" filozófiája, azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a jövõt, az életet meg kell alapozni, és mikor tegyék ezt, ha nem akkor, mikor végre elkezdhetik gyógyító munkájukat.

- Igaz, hogy sokat hallunk a mesés orvos fizetésekrõl, de alapvetõen nem csak a megélhetéshez hiányzó havi 200-300 ezer forint dönti el, hogy itthon marad a rezidens vagy nem. Azt mondanám, hogy alapvetõ hiba van az egészségügyi rendszer belsõ struktúrájában, nehézkességében, bonyolultságában és átláthatatlanságában is, ezt kellene minél elõbb átalakítani, használhatóvá tenni. Kedvezõtlenek a munkakörülmények, sok a beteg, túlterhelt az orvosok többsége, általában az egészségügyi személyzet, elavult a teljes infrastruktúra. Hosszú távon nem járható út, hogy egy orvos a számítógépen "pötyögve" hasznosítsa tudását. A fiatalok többsége nem kalandvágyból megy el az országból, és nem is azért, mert galád módon már tanulmányai megkezdésekor úgy tervezte, ha zsebében a diploma, búcsút int a magyar egészségügynek. Nem így van. A többség itthon szeretné hasznosítani megszerzett tudását, itt szeretne boldogulni, szakmailag kiteljesedni.

- Azt ne tagadjuk, hogy a csábítás igen nagy. Nehéz az ellenállás. Kecsegtetõ állásajánlatok, itthon elképzelhetetlen összegû fizetések, amelyekkel "bombázzák" a "kész" orvosokat, fittyet hányva arra, taníttatásuk milyen összeggel terheli az ország kasszáját. Vagyis a drágán megszerzett tudásból mások akarnak profitálni.

- Ez a drámai helyzetkép minden alkalommal elõkerül ennél a témánál. Való igaz, sokba kerülünk. Ki is számították, hogy akár 12-20 milliót is "nyom" adott esetben egy-egy orvos kiképzése, de a mérnöké, közgazdászé sem sokkal kevesebb, csak errõl nem beszélnek. Mindez a lényegen nem változtat, de azt azért hozzá kellene tenni, hogy az állami normatíva, amelyet személyenként az állam hozzá tesz, szemeszterenként mindössze félmillió forint, a többi sok millió már úgynevezett rárakott költség.

- Akárhogy csûrjük-csavarjuk, az agyelszívás létezõ jelenség, és egyáltalán nem etikus, de a kecsegtetõ ajánlatokkal nehéz versenyezni. Mégis, mivel lehetne itthon tartani a többséget?

- Semmiképpen sem kényszerrel. Sokféle javaslat van forgalomban, többek közt, hogy a távozó fizesse vissza a taníttatása sokmilliós költségét, vagy a csábító, a külföldi alkalmazó fizessen az államnak az alkalmazott személyért. Idén júniusban rendeletbe foglalták a "hûségnyilatkozatot", amelyet ha aláír a kezdõ orvos, sok évre helyhez kötõdik. Napirenden van egy etikai kódex is, amely szabályozná ezt a folyamatot. Szerintünk egyik sem a megfelelõ út.

- A fiatal orvosok szövetsége mit ajánl erre a kétség kívül "kényes" helyzetre?

- Tíz éve alakult meg a Magyar Rezidensszövetség, azóta igyekszünk javaslatokat tenni különféle fórumokon, szerencsére egyre inkább figyelembe veszik ezeket. Szerintünk mindenképpen szükség lenne egy átfogó egészségügyi bérrendezésre, e kiemelt társadalmi csoport kulcsszerepének arányában. Erre nettó 30-50 milliárd forint elkülöníthetõ lenne az egészségügyi kasszából. A jelzésértékû intézkedés mellett hatékonyabb struktúrát kellene kidolgozni. Átlátható, tervezhetõ perspektívával itthon tarthatók a fiatal orvosok, de az érzelmi zsarolás erre semmiképpen nem jó módszer. Javaslatainkat és tapasztalatainkat - amelyeket közgazdász és egyéb szakmák szakértõivel dolgoztunk ki - rövidesen letesszük az illetékesek asztalára, amolyan vészjelzésként. Bízunk benne, hogy a segítõ szándékot észre veszik benne, és olyan megoldás születik, amely mindegyik fél számára elfogadható, ugyanakkor nem sérti az uniós alapelveket sem. Vagyis nem sérül a szabad munkavállalás elve, és az itthoni egészségügyi alapellátás sem.

(MTI-Press)

Nincs tisztában a társadalom azzal, milyen nehéz helyzetben vannak a rezidensek, a fiatal orvosok. A tisztánlátás érdekében szervezett figyelemfelkeltõ akciót a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ). A súlyos és állandó stresszhelyzetet, a fojtogató anyagi ellehetetlenülést is problémaként említette Papp Magor MRSZ-elnök.

Mint az MNO korábban már megírta, a gyógyításban elengedhetetlen a bizalom, ennek hiányában az emberek nem mennek el orvoshoz, nem tartják be az elõírtakat, vagy könnyen manipulálhatókká válnak. Egy keddi konferencián pedig többek között arról szólt a disputa: a magyar egészségügyi rendszer egyik legnagyobb problémája a kiszámíthatatlanság.
Rendkívül nehéz helyzetben vannak a rezidensek, a fiatal pályakezdõ orvosok. Az alacsony keresetük miatt jelentkezõ rossz anyagi helyzet mellett szembe kell nézniük a túlmunka okozta kiégéssel is. Erre a problémára szeretnék felhívni a társadalom figyelmét a rezidensek csütörtöki demonstrációjukon. Papp Magor szomorúnak nevezte, hogy az utóbbi években orvosellenes közhangulat alakult ki. A Magyar Rezidens Szövetség elnöke az MNO-nak elmondta: nem az egészségügyi kormányzat felé akarnak elõállni követelésekkel, hanem a „betegek, a közvélemény figyelmét szeretnék ráirányítani” a súlyos helyzetre.

A résztvevõk a Nemzeti Múzeumtól indulnak, a belvárost érintve érkeznek meg a Szent István-bazilikához. A szervezõk mintegy ezer fõ részvételére számítanak a figyelemfelkeltõ akción. A gyülekezõ 13 órától van, innen rövid beszéd után vonulnak át a következõ helyszínre a rezidensek, a fiatal orvosok.

A társadalom az MRSZ elnöke szerint nincs igazán tisztában azzal, hogy voltaképpen a rezidensek, a fiatal orvosok min mennek keresztül addig, míg gyakorolhatják hivatásukat. A tényleges orvoslásig hat év képzésen, majd ötéves szakmai képzésen kell átesnie a jövendõ doktornak. Ezek nagyon fáradságos és költséges esztendõk – hívta fel a figyelmet Papp Magor. A szakmai képzés alatt „heti hatvan óra munkáért átlagosan 95 ezer forint” a fizetés, ez pedig nem elég a megélhetéshez. Éppen ezért a doktorok 75 százalékának másod-, míg több mint felüknek harmadik állása is van.

Az orvoslás önmagában is hatalmas pszichés megterheléssel jár, különösképpen a „betanulási idõ alatt” vannak kitéve fokozott megterhelésnek a rezidensek. Ennek is köszönhetõ Papp Magor szerint, hogy Magyarországon az orvosok az átlagos élettartamhoz képes 8-10 évvel kevesebb ideig élnek. A létbizonytalanság, az anyagi kiszolgáltatottság, illetve az átlagon felüli pszichés megterhelés következtében az orvosok hamarabb megbetegednek, „harmincas éveik második felében kiégnek, elhagyják a pályát”. A jelenlegi körülmények között nem lehet megélni, számos orvos egzisztenciális okok miatt kényszerül külföldön dolgozni – teszi hozzá az MRSZ elnöke.

A kényszerû „álláshalmozás” miatt találkozik a beteg fáradt orvosokkal, Papp szavai szerint „egyszerûen nincs lehetõség regenerálódni, a problémák megjelennek a magánélet és a családalapítás területén is”. A fiatal orvosok komoly aggodalmukat fejezik ki a betegek iránt is – folytatja Magor –, hiszen „nekik is jobb lenne, ha kipihent és kiegyensúlyozott állapotban lévõ orvosok végeznék az ellátásukat, törekvésükkel õk maguk is ugyanezt az állapotot szeretnék elérni”.