Citymed orvosi portál

Tisztelt Kollégák!

Mit is akarhat a mi érdekképviseletünk, a MOK, amikor saját fejléces borítékjába rejtve, mintegy kerí-tõ képében, keres föl bennünket csábító ajánlatokkal, no nem éppen az orvostalan nógrádi, vagy bor-sodi körzetekbe, hanem Svédországba, Angliába, vagy akár Dániába hívogatva?

De mit akarhat a Magyar Parlament, amikor szakmánk, hivatásunk, milliókért megszerzett praxis-vagyonunkhoz fûzõdõ jogaink biztonságát, tehát önérzetünket is érintõ döntéseivel, javaslataival rend-re azt az érzést kelti bennünk, mintha az eredendõen önzetlen gyógyító hivatás gyakorlása során meg-szerzett tudásunk és tapasztalataink helyett elsõ sorban a politika, s ez által egy teljesen deformált un. szakmai elit motivációjának, pl. gyógyszerfölírási ösztönzésének, s nem a fentiek alapján jól kiforrott ösztöneinknek kellene engedelmeskednünk?

Vagy mit akarhat az egészségügyében most éppen térdre rogyasztott Magyarország, amikor a korábbi ideológia máig ható átka miatt vesztett nimbuszú tanítók, ügyvédek és lelkészek után, a mai ideoló-giák könyörtelen harcai közepette, egyszerûen kiejti ölébõl már az orvosait is?

S mit akarhat az a magyar orvos, a hivatását szeretõ, és akár fájdalmas kudarcok árán is megszerzett tapasztalati vagyonát féltõ családanya/apa, aki ezek után mégis elkívánkozik Magyarországról "bárhová", ahol még léteznek hivatásunk szempontjából konzervatív szemléletû társadalmak?

Több pénzt? Mert a sajtó és a kibicelõ szakmai elemzõk áldatlan tevékenysége révén, valamint az önér-zetében és szellemében sérült, tehát az egészséges személyiséghez nélkülözhetetlen civil kurázsi hiánya miatt, sajnos „ez jön le" a köztudatba: már megint … több pénzt akarnak… az orvosok is.

Pedig sokan tudjuk, s egyre többeknek kell a tudomására hozni, hogy nem a több pénzrõl van szó!

Miközben persze jól tudjuk, mert humán beállítottságunk révén, megtartó tudásunk egyik részeként a nép, a haza, az ország iránt érzett természetes elfogultságunk ezt mondatja velünk: hûség, bármi áron! Illik és ajánlatos ragaszkodni ahhoz a közösséghez, amely megteremtette nekünk a gyógyítás tudásának megszerzéséhez az ideális körülményeket.

De illik-e, sõt, nem kifejezetten életveszélyes-e az, ahogyan a minden tekintetben gyógyítandó közösség elbánik saját hivatásosaival? Ahogyan nem veszi komolyan, mert ritkábban önhibánk, de többnyire a politika vétke okán nem hiszi már, hogy tényleg a szabadon és büntetlenül kifejthetõ tudás, az érdek nélkül gyakorolható, gyógyulásba is vetett hit, és a választott szakma szenvedélyes szeretete során meg-tapasztalt egészséges hivatástudat féltékeny megõrzése számít elsõ sorban, s csak aztán a pénz.

Ugyanakkor nem tesz jót az ember közérzetének, tehát a magyar nép közegészségügyének, ha a szemé-lyiség legmélyebb, alapvetõ tudati struktúrájának olyan autoriter oszlopai sérülnek meg, s éppen a gyógyításra érett, szorgalmas oligarcháktól torzult közfelfogás miatt, mint a hit, a tudás, az igazságos-ság, a szakma és a hivatás autoritása.

Ahol az orvosi hivatás szabad gyakorlásának körülményei, a hozzáértésünket, önzetlenségünket és tekintélyünket ok nélkül kétségbe vonók miatt olyan mértékben sérülnek meg naponta, folyamatosan, mint Magyarországon, ott a nemzet, a nép, a reánk bízottak személyisége, egészsége is megsínyli azt.

Az orvosi (a lelkészi, a tanítói, az ügyvédi, a patikusi, stb.) hivatás birtokosa valami õsi, eredendõ felelõsségbõl fakadó ösztönnek engedelmeskedik, amikor több és tisztább levegõt kér és követel ahhoz, hogy elsõ sorban, és minden tekintetben gyógyíthasson, és ne ártson!

Ez a kényszerítõ ösztön viszi el ebbõl az országból azokat, akik ennél kevesebb levegõvel már nem érik be. Ezt a levegõt nem a pénz, hanem a szakma iránti föltétlen tisztelet, az orvosi hivatást körülvevõ egészségesebb társadalmi szemlélet, és az orvosló személy természetes autoritása teremtheti meg.

Anglia, Svédország, Dánia…..úgy tûnik, a monetáris szempontok helyett sokkal inkább a monarchiák légköre a vonzóbb?!

2008-11-11 14:35
Forrás: Weborvos - Dr. Erdõs Judit