Egy háziorvosi praxis - belülről

Persze, minden orvosnak van néhány betege, aki folyton "a vérét szívja" - de ez a páciensek 1 százaléka. Miattuk senki nem marad ellátatlanul. A biztosítónak nem kerül pénzébe, csak nekem, időbe.

A háziorvosi privatizációt az egészségügy sikertörténeteként szokták emlegetni. Valaha gondtalan közalkalmazottak voltunk évtizedek óta szándékosan alacsonyan tartott fizetéssel, és éltünk valahogy a "parából". A rendelés működtetéséhez nem volt közünk, ha kértünk valamit (pl. új műszert), azt válaszolták, hogy nincs rá keret.

1992-ben indult a "privatizáció": vállalkozást kellett alapítanunk, ezzel a nyakunkba szakadt egy csomó feladat, melyről addig fogalmunk sem volt. Szigorúan szabályozott, sokoldalas szerződést kellett kötnünk az OEP-pel és az önkormányzattal, amely főleg a kötelességeinket tartalmazta, és a szankciókat arra az esetre, ha nem jól viselkedünk.

Sohasem értettem, miért nevezik ezt privát praxisnak.

Aki rögtön ráállt, volt némi üzleti érzéke és kifogott egy jó könyvelőt, pár évig jól járhatott. A bajok később kezdődtek. A megbízó egyre több feladatot adott át nekünk. Át kellett vennünk a nem megfelelően karbantartott, lepusztult eszközöket, bútorokat - nem kértek érte pénzt, azóta is kínlódunk a javíttatásukkal, cseréjükkel. Az OEP pedig fokozatosan megszüntette a kezdeti támogatásokat - legutóbb a műszerek fenntartási (amortizációs) költségéhez adott összeget vonta vissza.

A szóban forgó belvárosi praxis 2006 végéig (sok éve változatlanul) havonta bruttó 590 ezer forintot kapott a biztosítótól. Ez két részből állt: a területen élő lakosság számával arányos fix díjból és a kártyapénzből. Az utóbbi a bejelentkezett betegek számától és korösszetételétől függött. Ebből kellett fizetni a nővér és az orvos bérét és járulékait, a könyvelőt, a rezsit, a gyógyszert, a kötszert és mindent, ami egy rendelőben látható. Ebből kellett üzemeltetni a számítástechnikát, és fizetni néhány adót: társaságit és iparűzésit például. Egy közalkalmazottként dolgozó szakorvos bruttó bére 280 ezer forint, plusz 29 százalék munkaadói járulék - nyilvánvaló, hogy ennyi megközelítően sem hozható ki az említett keretből. A rendszer létrehozói tehát kezdettől fogva belekalkulálták a paraszolvenciát a finanszírozásba! Ami fölháborító!

Amikor valaki egy vesegörccsel ájul be a rendelésre, gyorsan görcsoldó injekciót kap a vénájába, ez természetes. Az injekciót a praxis teljes áron veszi meg a patikában.

Ellenőrizzük a cukorbeteg vércukrát, milyen reggeli után, jól diétázik-e... A műszert és hozzá a mérőcsíkot is nekünk kell megvenni.

Mellkasi fájdalom rosszulléttel azonnal EKG-vizsgálat szükséges (műszer, papír, karbantartás). Min lehet spórolni?! Csak az orvos bérén.

Biztos, hogy itt és így kell megtenni az átkozott hálapénz megszüntetéséhez vezető első lépéseket? Nagy ötlet a finanszírozást az emelkedő költségek ellenére változatlanul hagyni, fizesse meg a beteg a hiányzó összeget 300 forintjával!

Mi van akkor, ha kiderül, hogy a fent említett derékfájásos betegnek tényleg magas a vérnyomása? Vizsgálatok sorozatára kell küldeni, és aztán beállítani a vérnyomását gyógyszerekkel a normális értékre, amihez gyakori orvosi ellenőrzés kell. Hogyan lehet erre rávenni valakit, ha egy csomó pénzébe is kerül?! Azt mondja majd (ami vizitdíj nélkül sem ritka): doktornő, én jól érzem magam, nincs panaszom, nem megyek sehova...

Most kezdenek az illetékesek arról beszélgetni, hogy mi legyen a pénzbeszedés technikája. A régi, leharcolt rendelőkben nincs hová ültetni egy alkalmazottat erre a célra - és őt ki fizetné?! És mi lesz a járóképtelen, rendszeresen a lakásukon látogatott betegekkel?

Kell reform, de a hat évtized alatt lerobbant, a költségvetésben mindig hátul kullogó egészségügyet rendbe hozni ráfordítás nélkül nem lehet. Ha nincs pénz, akkor ott kell változtatni, ahol anélkül is lehet. Valóban, legyen mindenki mögött járulékbefizetés: ez fontos és jelentős lépés. A közgyógyellátás új szabályozása komoly pazarlástól szabadítja meg a tárcát. Volnának még ilyen lehetőségek, meg kell őket keresni. De, kérem szépen, csak nyugodtan, ne tessék kapkodni, ne tessék az ellátók és az ellátottak életét keseríteni ott, ahol nem muszáj, és főleg, nem éri meg!

Dr. Sipos Katalin
nyugdíjas háziorvos

Forrás: Népszabadság
2007. február 03. 07:08, szombat - Krasznai Éva


« vissza

Időpont foglalás

 

Időpont foglalás ›
A foglaláshoz regisztráció szükséges.
Regisztráció ›
Ha már regisztrált, az oldal tetején található link segítségével beléphet.
Az orvos válaszol
Tegye fel kérdését - írásban válaszolunk Önnek Kérdezzen Ön is! ›
Mennyire tetszenek Önnek a megújult Citymed oldalak?